4. fejezet

Sziasztok!

Köszönjük szépen az újabb díjakat és pipákat. Remélem ezentúl már nem maradtok ilyen csendesek, hanem kommenteltek is, hogy kapjunk egy kis visszajelzést.

Jó olvasást!

Nadia

---- bonnie goodwin

Meglepettség. Ez az egyetlen dolog, amit most érzek. Miért? Miért nem hagyott ott az útszélén? Nem tudja, hogy ezzel csak ártott nekem. Ott kellett volna hagynia és reggel hazamennem. Mindig ez történik. Oké, máskor nem az árokban kötök ki, de ébredtem már furcsábbnál furcsább helyeken az alkohol és fű miatt, mindig megoldottam a helyzetet. Végső esetben, mikor annyira másnapos vagyok, hogy szinte már állni nem bírok hívom Andyt, hogy jöjjön el értem, aki persze aggódik és rögtön ott van. Azt hiszem én vagyok a legnehezebb eset a Hollók közül és talán Linette, de ő sem olyan szinten, mint én. Jace csak akkor iszik ha van kedve hozzá. Rhyst sokszor kell győzködni, neki a szülei nagyon szigorúak és régimódiak, jobbnak látja ha nem kap büntetést és azt tehet, amit csak szeretne, így is, mikor tavaly kiderült, hogy meleg elég nagy balhék voltak a családjában, nem irigylem. Kár érte, nem rossz pasi! Andy pedig, a csapat esze, talán ez az, amiért felnézünk rá és sokszor jobb ha azt csináljuk, amit mondd, hogy ne kerüljünk bajba.

Emlékszem egyszer a rendőrségen kötöttem ki ittas vezetés vádjával, tárgyaláson is voltam. Andy volt az, aki tartotta bennem a lelket, persze csak azután, hogy jól leszidott és két napig szóba sem állt velem, de végül megnyertük a pert. Nem volt ügyvédem, nincs rá pénzünk és tényleg részeg voltam, csoda, hogy kikerültem onnan.

Idegesen kapargatom a körmömről a fekete lakkot, miután Harry elhagyta a kórtermet. Tudom mi fog következni és előre félek, nagyon félek. Az egyetlen ember, aki valaha is meg tudott ijeszteni az édesanyám, nem tudom szeret- e egyáltalán ezt is megkérdőjelezem.

-Bonnette Angelique Goodwin! – összerezzenek, ahogy meghallom anya hangját. Felkapom a fejem, már nem a körmömre figyelek, hanem a nőre, aki idegesen, toporzékolva jön be a helyiségbe és veri fel az egész kórházat az éjszaka közepén. Itt betegek vannak, nem tud egy kicsivel normálisabban viselkedni?

-Elég lesz a Bonnie is – vágom rá flegmán, ám halkan. Nekem legalább annyi eszem van, hogy nem verem fel a az egész épületet.

-Mit képzelsz magadról? Azt már megszoktam, hogy hulla részegen jössz haza és már meg sem lepődöm, de miért kell becipeltetned magad a kórházba a barátoddal, akinek a létezéséről eddig még nem is tudtam? Neked van fogalmad arról, hogy a kórházi kezelések pénzbe kerülnek? Nekünk erre nem telik! Most azonnal kapard össze magad, szedd össze a cuccaid és menjünk hazafelé! – üvölt anyám. Ez hihetetlen! Komolyan mondom ez a nő nem százas. – Szólok a nővérnek, hogy kösse ki az infúziót, nincs neked arra szükséged – teszi hozzá immáron normális hangnemben és sarkon fordul.

Hangosan fújom ki a levegőt és behunyom a szemeim, mielőtt könnyeim utat törnének maguknak. Én nem sírok! Bonnie Goodwin sosem sír, még akkor sem ha nem fontos az anyjának az egészsége, ha ő maga nem fontos az anyjának. Igen, ehhez kell tartanom magam, amihez eddig is aztán meg lesz, ami lesz volt már nagyobb bajom is.

***

Egy óra múlva már újból az utcákat szelem, nem volt kedvem hazamenni a családommal, szerintem ez teljesen érthető. Kissé szomorkásan nézek körbe és veszem ki a nadrágom zsebéből a doboz cigim. American Spirit. Megmosolyogtat, hogy én mennyire imádom, míg Andy inkább lövi agyon magát, minthogy ilyet szívjon. Ebből látszik mennyire is különbözünk egymástól! Miután meggyújtottam a gyilkos dohányt az órámra pillantok. Reggel nyolc. A srácok és Linette még biztosan alszanak, nem tudok sehova sem menni, így jobbnak látom ha leülök a parkba és később felkeltem egyiküket.

Lefekszem a padra, kényelmesen elhelyezkedem, egyáltalán nem zavartatom magam. Ha valaki távolról lát biztosan csövesnek hisz, de nem nagyon zavar, maximum bemutatok annak, aki feltűnően bámul. Nem sok idő telik el, mire lépteket hallok meg, valaki megragadja a lábam és leteszi a földre, majd mellém ül, én is feltápászkodom és mikor meglátom az illetőt rendesen meglepődöm.

-Neked nem a kórházban kellene lenned? – kérdezi aggódó tekintettel Harry. Már csak ő kellett ide!

-Lecsorgott az infúzió és kiengedtek – hazudom könnyedén és egy hamiskás mosolyt erőltetek az arcomra, gyönyörűen nézhetek ki ezzel a grimasszal az arcomon, a kócos fésületlen hajammal, az elkenődött sminkemmel és a koszos tegnapi ruhámmal. Még szerencse, hogy egy olyasvalaki lát, akinek egyáltalán nem adok a véleményére.

-Értem – bólint, mire én is megismétlem a mozdulatát. – Egyébként jobban vagy? – Istenem hagyd már a kérdezősködést és engem is. Menj haza!

-Igen – nem vagyok túl bő szavú, hát ha rám un és lelép.

-Te meg mit keresel itt Bongyori? Tudtommal megállapodtunk, hogy a park ezen része a miénk, míg a másik a tiétek, mi sem megyünk át ti sem tegyétek! – tűnik fel hirtelen a semmiből Jace, mire megkönnyebbülök.

-Tűnés Göndörke, ne zaklass! – fordulok Harry felé, de kicsit sajnálom, nem akarok ennyire durva lenni vele, mivel ma hajnalban megmentett és hálásnak kéne lennem. Érdekes tekintettel mér végig engem, miközben feláll a padról, lehajtom a fejem, nem akarok a szemébe nézni, nem tudnék, egyszerűen képtelen lennék rá. Harry jobbnak látja ha nem szólal meg, lemondóan int egyet és lelép, de nem a park másik oldalába megy, el, el innen, messze tőlem.

-Mit akart? – kérdi Jace és leül mellém, átkarolja a vállaim, majd megcsókol. Nem lepődök meg, nem vagyunk együtt, de néha csinál ilyet, olyankor, mikor dugni akar. Hallom az övszeres csomagot csörögni, ahogy előhalássza a zsebéből. Megfogom a kezét, ujjait az enyéimre kulcsolja és elindulunk náluk.

---- andy biersack

Boldog vagyok, de nem mutathatom ki, főleg nem most, hogy Rhys és Jace mindjárt itt vannak. Úgy döntöttünk ma nem megyünk ki a parkba, Bonnie rettentő másnapos, jót tesz neki ha pihen egy kicsit, így Linette filmeznek a Kingsley rezidencián, míg én és a másik két srác pókerezni fogunk kicsit. Muszáj felvennem a hétköznapi arcom és nem azon kattogni állandóan, hogy mit akarhat a kis kék hajú, akinek őszintén még mindig nem tudom a nevét. Egyszerűen kikészít a tudatlanság, idegesít és ez mindig meglátszik rajtam ha így érzek. Rhys és Jace kérdezősködni fognak ha szótlan leszek, meg kell próbálnom rájuk figyelni száz százalékig. Á, képtelen vagyok rá, nem fog menni!

A csengő hangjára felkapom a fejemet és kettesével szelve a lépcsőfokokat sietek le a hallba, hogy beengedjem a még remélhetőleg józan idiótákat. Amint kinyitom az ajtót érdekes kép fogad. Rhys fején piros papírkalap van, amire a 2007- es évszámot írták, nem tudom honnan szerezhette a már 7 éve nem aktuális fejfedőt, szájából szilveszteri parti trombita lóg, amin elmosolyodom. Szerintem az anyja kitakarítatta vele a szobáját. Jace ajkai között egy cigi foglal helyet, karját átveti Rhys vállán és nem túl stabilon áll meg. Bólint nekem, amit köszönésnek veszek, majd beindul a házba.

-Üdv Mrs. Biersack remélem nem működik a füstjelző – veti oda édesanyámnak, mire elnevetem magam.

-Mennyit ivott? – fordítom el a fejem a másik srác irányába, aki arcán egy mosoly terül szét.

-Még semmit, reggel meghúzta Bonnie- t, szóval boldog. Tudod tegnap még ott nyavalygott, hogy ő aggszűz, hát már nem – válaszolja kimérten, mire én már nem nevetek. Nem szeretem, hogy Bonnie, amolyan barátság extrákkal viszonyban van Jace- szel, ez a lány olyan, mintha a húgom lenne, senki sem örülne ha a húgát az egyik legjobb haverja húzogatná.

Miután a két fiú folytat egy kis bájcsevejt a szüleimmel felindulunk a tetőtérre. Már mindent elkészítettem, az asztalt, a paklit, a sört, de kizárólag annyit, hogy ne tudjunk berúgni, a ma este nem arról szól.

-Jövő pénteken megyek meleg bárba, egyikőtök nem kísér el? – töri meg a csendet Rhys, mire én és Jace is furán nézünk rá. – Jó, hát ha nem akkor nem – zárja le a témát.

Néha csendben, néha beszélgetve kártyázunk, de én ahogy gondoltam nem tudok száz százalékig odafigyelni rájuk, mert a csinos kis Rubin jár a fejemben. Holnap találkozunk és azt veszem észre magamon, hogy izgulok. Nem Andy, nem, nem és nem! Ilyen nem történhet, találkozok vele, elmondja, amit akar, én flegma leszek aztán többet találkozni sem akar majd velem, igen az lenne a legjobb. Nem keveredünk Rubinokkal, a kutyák is ha más fajtákkal keverednek korcs lesz a kölykük, így én ezt jobb ha meg sem kockáztatom. Az lenne a legésszerűbb ha nem is találkoznék vele, de megöl a kíváncsiság, tudni akarom miért hívott el!

-Hahó Andy! Nem is figyelsz ránk – legyezi előttem a kezét Jace, mire felkapom a fejem.A fenébe, pont ezt akartam elkerülni!

-Tessék? Bocsi nem figyeltem, nem aludtam sokat az éjszaka – válaszolom és megértő pillantásokat kapok válaszul. Nem hazudom, hajnali kettőig a parkban voltunk és le sem feküdtem aludni, mert nem tudtam, az a lány minden gondolatom lefoglalta.

-Azt kérdezte Jace, hogy jössz- e ki cigizni – mondja Rhys, mire mosolyogva bólintok és elindulunk fel a tetőre. Mostantól jobban figyelek majd rájuk az este folyamán és nem gondolok többet a kék hajúra..