set me free from the darkness

Sziasztok! 

Nem akarom az időt húzni, köszönjük azt a kis támogatást, amit kapunk!:)

Nadia

---- sixth

---- bonnie goodwin

Hajamat szoros kontyba kötöttem a fejem tetején, míg világos szememet sötét napszemüveg takarja. Ez nem éppen a megszokott tőlem, de a mai napra megfelel, nem nagyon készülök menni sehova. Linette- tel beszéltem meg még tegnap éjjel a parkban, hogy ma lemegyek náluk este meg valószínűleg meglepjük Rhyst a többiekkel, mivel szülinapja van. Rögtönzött bulit tartunk majd Phantoméknál mindenféle kellék nélkül, nem hiszem, hogy elhagyjuk a házat. Mondjuk elég gáz lenne ha Rhys apja, Mr. Phantom, megtalálná nálunk a füvet és egyéb illegálisan beszerzett drogokat, mivel rendőr. Valamennyire csak megértem Rhyst, hogy nem mindig tudja kicsempészni a dolgokat otthonról – itt dolgok alatt kizárólag alkoholt értek – mert fél, szegény így is elég bajba keveredett már otthon, de legalább vele törődnek.

Lábaimat gyorsan szedem, mire megérzek egy esőcseppet a fejem búbján. Nagyszerű! Nem elég, hogy esernyő nincs nálam még csak pulcsit sem hoztam, amit a fejem tetejére húzhatnék, előre látom, hogy úgy fogok belépni a Kingsley rezidenciára, mint valami ázott kutya. Nem is tudom hogyan gondoltam, hogy a rövidnadrág, vállpántos póló és napszemüveg megfelelő választás egy borús napra. Gratulálok Goodwin, a legközelebbi pszichiátria tárt karokkal vár!

Leveszem a szememről a napszemüveget és a fekete halálfejes oldaltáskámba ejtem. Már évek óta megvan ez a darab és volt, hogy újra kellett varrnom a pántját, mert elszakadt, de igazság szerint nincs túl sok pénzem újat venni és ha még lenne sem vennénk, mivel már teljesen a szívemhez nőtt, nem tudok nélküle élni. Általában ebben tartom az anyagot és a cigit, amivel most is bőségesen meg van pakolva az este miatt. Ma beállok.

A lábamon lévő lábujjas papucsból csorog a víz, alig tudok benne gyorsan menni, mivel eléggé sikamlóssá vált, szerintem is ez a szerencse napom. Az egyik sikátor előtt megállok és olyan következtetésre jutok, hogy jobb ha ezt is leveszem, mielőtt orra esek és egy gyönyörű seb éktelenkedne a testem valamelyik pontján. Amint mezítláb vagyok és indulnék el egy ismerős hangot hallok a zsákutca irányából és odakapom a fejem; Andy. Oda akarok menni és köszönni neki, de hirtelen megtorpanok, olyat látok, amit talán soha sem kellene. Egy Rubint, méghozzá a kék hajút, amint ép Andyvel társalog és nem úgy néznek ki, mint akik mindjárt egymásnak eshet, sőt inkább kulturáltan beszélgetnek. Ez nem történhet meg.. Hova tűnt ennek a fiúnak a maradék esze? Úgy érzem egy világ omlik össze bennem, lábaim önálló életre kelnek és van egy sejtésem hová vezetnek engem.

Tíz percnyi séta után megállok egy szép, nagy és otthonosnak tűnő családi ház előtt, ami szöges ellentéte a miénknek. Becsengetek és várom, hogy ajtót nyissanak. Pár másodpercen belül egy mosolygós, magas, göndör hajú fiú lép ki az ajtón, de mikor meglát a mosoly lefagy az arcáról, végül is nem vártam más reakciót.

- Te meg mit keresel itt? – vág bele rögtön a közepébe, az arca komor és kíváncsi. Igen, valóban engem is meglep, hogy Ő az, akihez rögtön szaladtam, de nem akarom Andyt bajba keverni a bandánk többi tagja előtt és jobb ha ezt én és a Bongyori elintézzük.

- Az a lány, az a.. – keresem a szavakat, de nem igen megy most nekem a beszéd – akit arcon köptem Andyvel beszélgetett.. – mondom zavartan és nem tudom merre nézzek, az eső egyre csak esik, én meg teljesen eláztam, lefagytam.

- Gemma? – kérdezi Harry csodálkozva, mire bólintok.

- Mondd meg neki, hogy tartsa távol magát Andytől vagy velem gyűlik meg a baja! – felelem kimérten és szigorú tekintettel.

- Nem hiszem, hogy a nővérem lett volna az, biztosan összekevered valakivel – szólal meg, mire az állam szinte a földet súrolja. Nővére? A kék hajú a nővére?

- Kék haj, farmer dzseki, fehér converse, fekete farmer – próbálom azonosítani, Harry tágra nyílt szemekkel néz rám, azt hiszem hisz nekem.

- Te beszélsz Andyvel én meg Gemmával, de úgyhogy ne derüljön ki, hogy mi valaha is egy szót váltottunk volna, mindketten láttuk őket különböző időpontokban, nem akarom, hogy a pasikád agyon verjen – a mondanivalója utolsó felét szinte már suttogja, de én mégis hallom az eső ellenére is.

- Nem a pasim – csak ennyit mondok és készülök elmenni, de Harry megragadja a karom.

- Most meg hová mész? – kérdi, próbálom kirántani a karom a kezéből, de Ő nem enged a szorításából.

- Linhez.

- Bonnie csurom víz vagy, a vak is látja, hogy reszketsz így nem mehetsz sehová – tekintete aggodalmat sugároz, amin láthatóan meglepődök, mivel halvány mosolyra húzza a száját. – Csak addig maradj míg megszáradsz és tiszta ruhát adok neked, utána azt csinálsz, amit akarsz – aprót bólintok beleegyezésképen, majd követem Őt be a házba. Karjaim összefonom magam előtt, a házban bent meleg van, de én még így is fázom. Fránya nyári ruhák!

Átvezet a nappalin, ahol egy középkorú férfi nézi a TV- t, gondolom az édesapja, halkan köszönök neki, mire az rám kapja a fejét és szeretetteljes mosolyt küld felém, majd tekintetét újra a televíziónak szenteli. Nem állok meg egy pillanatra sem, felmegyünk a lépcsőn majd be az első szobába.

- Hozok törölközőt és tiszta ruhát addig.. – dadog kissé és úgy tűnik nem tudja mit mondjon, – addig talán odaállhatnál a radiátorhoz, hogy felmelegedj.

Teszem, amit mond, nem szólalok meg, engedelmeskedem. Normál esetben minden alkalmat megragadnék arra, hogy visszafeleseljek, de most túlságosan kiszolgáltatottnak érzem magam, én sosem engedném be Őt a lakásunkba és pláne nem segítenék neki.

- Tessék – nyújtja át az előbb említett dolgokat. Csendesen megköszönöm neki, majd egy apró mosolyt küld felém. Istenem, de szép mosolya van!

- Ömm.. kimennél vagy elfordulnál, míg elkészülök? – kérdezem normális hangnemben, mire bólint és elfordul.

Leveszem a vizes ruhámat és az ágyra rakom, felveszem a kezembe a törölközőt és megtörlöm magam. Mikor úgy érzem teljesen száraz vagyok felöltözök, kicsit nagy rám a felső és a nadrág is hiába női, de tökéletesen megfelel a célnak.

- Visszafordulhatsz – mondom és Harry rögtön újból engem néz. Végigmér zölden csillogó szemeivel és elneveti magát. – Most meg mi van? – kérdezem durván, minden kedvesség eltűnt a hangomból, ami eddig benne bujkált.

- Szörnyen állnak rajtad Gemma ruhái – még mindig mosolyog, de már határozottan nem nevet.

- Köszönöm – a hangom újból normális, de határozottan nem kedves. – Majd valahogy visszajuttatom neked a ruhákat, talán postázom – gondolkodom el.

- Inkább hozd vissza nekem.

- Nem lehet, nem fogunk többet beszélni Harry, nem fogunk találkozni így kettesben, mi nem lehetünk jóban, érted? – emelem fel a hangom, a fiú arcáról minden érzelem eltűnik, ám kissé megrebben a szeme. Már most szégyellem magam, Ő milyen kedves volt velem én meg ilyen durva! Nem szól semmit, nincs mit mondania nekem, ennyire bunkó még én sem lehetek! – Jobb ha megyek – töröm meg a csendet, Ő csak bólint. Én sem akarnám ha maradnék a helyében.

Másodpercek mindössze, míg leérek a bejárati ajtóhoz, szorosan a nyomomban van, érzem a mardosó tekintetét a hátamon. Lenyomom a kilincset és kilépek az esőbe, a kapucnit a fejemre húzom és elindulok, nem köszönök, nem csinálok semmit csak megyek egyenesen.

- Hogy találtad meg, hogy hol lakom? – hallom meg Harry rekedtes hangját a hátam mögül, megfordulok és lustán elmosolyodom.

- Mikor kijöttem a kórházból egyik nap követtelek, magam sem tudom miért, lehet már akkor is tudtam, hogy ma el kell idejönnöm, de ne aggódj többet nem látsz itt – válaszolom olyan hangosan, hogy Ő is hallja, nem várom meg, hogy mondd- e valamit, szaladni kezdek és meg sem állok Linette-ékig. Semmi kedvem nincs ma este bulizni, de még az is vár rám, nem baj talán tudok majd beszélni Andyvel..