Kicsit szomorú lettem, mikor megláttam, hogy mindössze két pipa érkezett az előző részhez, de viszont semmi baj még nem indult be a blog, reméljük minél hamarabb be fog. Köszönjük szépen a díjat és a kommentárokat, illetve az egy rendszeres olvasót is!
Íme az új rész, amit már én hoztam nektek, remélem tetszeni fog.
Nadia
---- bonnie
goodwin
Ott vannak. Látom őket.
Már ennyi elég ahhoz, hogy elkapjon a hányinger és bemutassak nekik, míg
elhaladok a park mellett. Most nem méltatnak egy szóra sem és ide sem jönnek,
hogy ’a földbe tiporjanak’. Szánalmas, játsszák itt az agyukat, de sehol semmi.
Mi lenne ha anyuci és apuci megtudná, hogy szemük fénye egy agresszív vadállat?
Hát igen minden családban van egy fekete bárány, némelyikben több is. Szép kis
banda, egy percig nem bírnám ki közöttük, álszentek, kis drágák, pont ezért
Rubinok a nevük. Emlékszem egyszer szemen köptem a kis kék hajút, megérdemelte,
akkor kezdett csak igazán kialakulni az ellentét a két csapat között. De nem is
értem miért foglalkozom velük. Most megyek Andyékhez piáért, hogy aztán
kijöjjünk a parkba és rúgjunk be, vagy álljunk be, ami éppen kedvünkre lesz.
Várom már, legalább 48 órája józan vagyok, sok ez nekem és itt a hétvége buli,
buli hátán.
Hamar odaérek
Andyékhez, nem csengetek, túl régen ismerem már ahhoz, hogy udvariaskodjak,
szinte már családtagnak számítok itt. Ezt nem egóból mondom, ténylegesen is így
van. Első utam jó barátom szobájába vezet, ezúttal sem zavartatom magam,
kinyitom a sötét szobájának az ajtaját és bepattanok mellé az ágyba.
- Na hoz Rhys piát? –
kérdezem felé fordulva, de ő továbbra is csak a TV képernyőre mered, valami
akciófilm megy. Nem az én világom, inkább a horrot kedvelem és a különböző
pszichés filmeket. Beteg egy elme vagyok.
- Nem, lebukott, mikor
teát öntött a szülei Brandys üvegébe – válaszolja rezzenéstelen arccal, egy
pillantásra sem méltat továbbra sem.
- De bazdmeg –
szitkozódom, a legváltozatosabb trágár szavak hagyják el az ajkaim, mire Andy
végre elmosolyodik. – Ha tudtam volna, hogy ilyen amatőr hozok én, nem értem
ezt a fiút, nekem anyámék már leszarják mit hozok el otthonról, mert tudják,
hogy úgysem tudnak megváltoztatni, még kiskoromban elcsesztek.
- Igen, de nem mindenki
van így ezzel – tekintete újból komorrá vált, tudja, ő az egyetlen, aki tudja
mi a helyzet a családomban és én miért vagyok ilyen és azt hiszem ő megért
engem. – Figyelj ha hozott volna inni, akkor valószínűleg nem szívunk füvet,
mert a múltkor Linette az intenzívre került, emlékezz. Szóval én csak örülök,
ezt jobban szeretem.
- Akkor mire vársz még?
Induljunk, szólok a többieknek is – vettem elő a telefonom a zsebemből, kis
ütött- kopott régi samsung, nem mindenki teheti meg, hogy újat vegyen.
- Ne, ezt még végignézem
– állított meg Andy, mire fújtattam egyet, visszatettem a készüléket oda,
ahonnan kivettem és felálltam az ágyról, majd elindultam ki a szobából.
A konyhába érve Andy
anyukájával, Amyvel találtam szembe magam. Imádom, ő a második anyukám,
rámosolyogtam és intettem neki, ő is viszonozta a gesztust, de nem szólt
hozzám, úgy tűnik nincs most abban a beszédes kedvében. Ez ritka tőle, de nem
nagyon érdekel, nem kell őt félteni, erős nő, amúgy is valószínűleg csak
összebalhézott Andyvel, csak a szokásos, majd kibékülnek holnapra. A hűtőhöz
sétálok és kiveszek egy doboz joghurtot, felülök a konyhapultra és megeszem,
már éppen ugranék le az említett helyről, mikor ajtócsapódást hallok és
odakapom a fejem.
- Bonnie, szia – köszönt
mosolyogva Andy édesapukája, Chris. – Már meg sem lepődöm, hogy ott talállak –
mutat a pultra én meg elnevetem magam és leugrok onnan.
- Ez a törzshelyem –
felelem egyszerűen, ámbár mosolyogva.
- Abban nem kételkedem.
Andy?
- A szobájában néz
valami filmet, hamarosan vége aztán lépünk – mondom, ő csak bólint. Tudja, hogy
reggelig haza sem jön a legkisebb Biersack ilyenkor és akkor sem a legjobb
állapotban. Nem túl büszke emiatt, de inkább annyiban hagyja, nem akarja, hogy
Andy újból elszökjön emiatt, mint két évvel ezelőtt is tette.
Fél óra, kegyetlen
harminc perc telt el, mióta megettem azt az átkozott joghurtot és Andy még
sehol sincs. Idegesen trappolok fel a lépcsőn és nyitok be az említett személy
szobájába, aki alszik. Hát ilyen nincs! Visszamegyek a konyhába egy pohár
vízért, amit készségesen Biersack fejére öntök, aki ettől zilálva kezdi el
venni a levegőt és felpattan az ágyról. A szeme szikrákat szór, de nem szól egy
szót sem, megtörli az arcát és fújtat. Nagyon ajánlom neki, hogy innentől az
legyen, amit én akarok. Felkap egy fekete oldaltáskát, amiben mindig a cuccot
hordja és félrelök, majd kimegy az ajtón. Vigyorogva követem őt, miközben hívom
a többieket is, hogy induljanak. Nem sok kell, hogy beérjem Andyt és
mellélépjek.
- Múlt éjjel Rhys és
Jace felrobbantották Mr. Adams garázsát, a kocsi is benne volt, feljelentést
tett – szólalok meg hirtelen legjobb barátom mellett, aki már meg sem lepődik.
- Gratulálok nekik,
akkor a rendőrök megint ránk fognak szállni.
- Majd a Rubinokra
fogjuk, ők is voltak már elégszer bajban – legyintek erre Andy elmosolyodik.
Hát persze, hogy egyetért velem! – Kérsz egy szál cigit? – váltok gyorsan
témát.
- Milyen fajta? –
kérdezi kimérten én pedig felmutatom a dobozt, American Spirit. – Kösz, nem,
kevés benne a nikotin – mondja, én pedig vállat rántok.
- Több marad nekem –
mosolyodom el és rágyújtok. Lassan szívok bele a cigimbe és tüdőzöm le. Istenem
mennyire hiányzott!
Nem sietünk mégis hamar
kiérünk a parkba, ahol Linette, Rhys és Jace már az egyik padon ül. A Rubinok
sehol, miénk az egész hely. Andy odadobja a táskáját Jace- nek, aki csillogó
szemekkel cipzározza ki és szed elő magának egy füves cigit, mindannyian
követjük a példáját, még én is, aki a sima dohányt elnyomom, hogy az erősebb
vegye át a helyét.
- Ez gyenge Andy, mi van
benne? – szólal meg fintorogva Rhys és én is a kérdezett személy felé fordulok,
mert egyet kell értenem.
- Sima zsálya, nem
tudtam marihuánát szerezni. Akitől eddig vettem lecsukták – húzza el a száját
Andy.
- Nekem ez nem kell –
dobja el hálátlanul Linette, de senkit sem zavar, tőle már megszoktuk, hogy
sokszor ilyen. – Még szerencse, hogy hoztam egy kis vodkát – mosolyodik el,
mire bandánk legértelmesebb tagja aggodalmasan tekint rá.
- A múltkor kórházba
kerültél, mikor kombináltad a füvet a piával, ezt nem kéne Lin – Andy hangjából
süt a féltés, de senki sem figyel rá, én vagyok az első, aki az üveg után nyúl
és erősen meghúzom. A torkom marja az ital, érzem ahogy végigcsorog, le
egyenesen a gyomromba. Úgy érzem újra élek, erre vártam csak igazán.
Az órák telnek, csak
öten vagyunk és nevetünk, szórakozunk, egyikőnk sem józan már. Andy is feladta,
hogy szívja a gyenge füvet, így inkább ő is velünk együtt iszik már. Szeretem,
mikor kéreti magát, ám sokszor idegesít is a dolog. Úgy hajnal kettő felé
felkapjuk a fejünket, hangokat hallunk, egyből tudjuk kiktől származnak.
Megforgatom a szemem.
- Már csak ezek
hiányoztak – puffog Linette és azt hiszem egyet kell értenem vele, még ilyen
állapotban is utálom őket.
- Ha nem szólnak be mi
sem fogunk – mondja hirtelen a semmibe Biersack, mire nagyot nézek. Mi van? De
hát..
- Ezt nem mondod
komolyan? Most pedig pont kedvem van egy kicsit kötekedni a nyomorékokkal –
szalad fel Jace mindkét szemöldöke a homloka tetejére.
-Hogy hívják? – kérdezi
Andy, miközben még mindig a Rubinokat figyeli.
- Melyiket? – fordítom
én is oda a fejem, mire legjobb barátom a kék hajú felé bök a fejével. Aha,
amelyiket szembeköptem, szívesen megtenném újból.
- Emma – válaszolja
Rhys, mire Linette elkezd röhögni.
- Hülye, Jenna a neve –
mondja a szőkeség, mire bólintok egyet.
- Egyikőtök sem jól
tudja – szólal meg Jace is. – Gemmának hívják.
Andy zavartan figyeli,
majd elkapja a tekintetét és újból minket néz. Megfogja a vodkás üveget és
megissza az utolsó cseppet is belőle.
-Mindegy nem érdekes –
mondja, de nem tud érdekelni, elfogyott a pia sürgősen szereznem kell, még
tudom kicsoda is vagyok, ez nem maradhat így.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése